THRILLER: Nyolc perc
Ittzés Laura

 „Én még akkor olvastam a Nyolc percet, amikor nem volt meg a vége. És többször azon kaptam magam, hogy újra kézbevenném, hogy elolvassam, hogyan fejeződik be.”

 „Elolvastam a Nyolc percet, és biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, mert amit az idő mibenlétéről ír benne Ittzés Laura, azt nem lehet egy körben megemészteni. A körülöttünk lévő, érzékelt valóságon keresztül mutat rá a létezés felfoghatatlan mélységére.”

 „Filmszerű. Beindítja a belső mozit. Sodró, okos, izgalmas, érzelmes, de nem érzelgős, az információk pont jól adagolódnak, mindig van sejtés, de nem kiszámítható. Kedveltem és utáltam a szereplőket, izgultam, és keveset agyaltam, inkább olvastam és forgott a film a szemem előtt. Kigyógyított az olvasási válságomból. Olyan lendülettel olvastam, mint már régen.”

 „Egy klasszikus, amely a karakterek személyén keresztül szokatlanul introspektív kémtörténettel ad betekintést a késői államszocializmus alig feltárt korába. Arra fogja serkenteni az olvasót, hogy mélyebben ássa bele magát a témába –a szerzőt meg remélhetőleg arra, hogy folytassa, kérem!”

 „Kémregény. Időutazás. Kiváló képzelt visszatekintés egy letűnt kor mindent és mindenkit behálózó megfigyelési rendszerébe, amely még mindig kísért. Hajsza a szupertitkos dokumentumokért, versenyfutás az idővel, küzdelem az igazságért, szembenézés a visszatérő emlékekkel.”

 „Nyolc perc, még ízlelgetem a címet, hiszen az első olvasók egyikeként mindig is csak “a regény” volt számomra. Ahogy nőtt és fejlődött a szöveg, alattunk úgy száguldott a világ egy olyan helyre, ahol ez a történet már nem a múlt, hanem egyre inkább a jelen feldolgozásában segít. Pontos, érzékeny és izgalmas.”

 „Izgalmas történet érdekes csavarral. Megpróbáltam a közepénél letenni, hogy másnap folytassam, de olyan rosszat álmodtam miatta, hogy inkább befejeztem még éjszaka.”

 „Nagyon tetszett a Nyolc perc.”

 „Rejtélyes, pörgős, letehetetlen. Szerelmes levél a fényhez, egy lélegzetelállító kémtörténetbe rejtve.”

 „Minden karakternek megvan a maga fontos szerepe a történet alakulásában.

Sajátos szerkezete miatt nemcsak a főszereplővel és segítőivel tud könnyen azonosulni az olvasó, hanem a negatív szereplők indítékát is megérti és átérzi. Bátran tudom ajánlani minden krimi kedvelőnek.”

 „Lebilincselő kémtörténet a kényszerítő körülmények hatására egy 007-es ügynök rafináltságát is megszégyenítő magyar lányról. Letehetetlen volt számomra. Mintha azokban az időszakokban, amikor nem nyithattam ki – (dolgoztam) –, szinte kikapcsolt volna az agyam, de azonnal vissza tudott állni „normál működésre”, amint újra fellapozhattam ezt a többszereplős-évtizedeketátívelő, mégis egyetlen folyamatos – akárha a Möbius-szalag oldalán végighúzódó – történetet.”

 „Az apa-lány kapcsolat gyönyörű. Olyannyira élveztem a történetbe szőtt tudományos ismereteket, hogy még a  toalettre is magammal cipeltem és addig olvastam, amíg kihajnalodott.”

 „Tegnap megvettem, ma pedig befaltam a Nyolc percet. Az első pillanattól az utolsóig olvasmányos, tartalmas, életteli! Honnan tud ez a mégiscsak másik világban emberesedett nő ilyen sokat abból az állítólag letűnt, ám gazemberségeiben ma is javában tenyésző hajdani világból? Hogyan, honnan volt képes ennyi sok anyagot gyűjteni, amellyel azt hiteti el velem, hogy ezt mind megélte?”

 „Sikerült megszereznem a könyved és tegnap elolvastam az elejétől a végéig. Szenzációsan jó volt, nem tudtam letenni. Matematikus végzettséggel olvasva különös élmény volt figyelni, ahogy a szükséges információt adagoltad, hogy összeálljon a kép. Nagyon jó ötletnek tartom az első szám első személyben való mesélést is, s azt, hogy megfelelően rövidek az egyes fejezetek. Remélem, lesz folytatás, s írsz más hasonló könyvet is. Számomra te vagy a magyar Dan Brown. Gratulálok!”